Hogyan használják a politikusok a printet?

Írta: Jess Taylor 2017.01.30

Minden országban, amikor a választásokat tartják, a print kulcsszerepet tölt be a politikai kampányban. Akár egy precíz DM-ről, akár egy ikonikus plakátról vagy szórólapról legyen szó, adott esetben a print megfelelő használata eldöntheti egy választás kimenetelét.

Plakátpolitika

Kitűnni a tömegből sokféleképpen lehetséges: 1972-ben Willy Brandt, szociáldemokrata kancellárja úgy nyerte meg a választásokat az NSZK-ban, hogy nem politikusként, hanem a polgárok "cimborájaként" hirdette magát. Az 1960-as anti-Nixon plakáthoz és a Saatchi 1979-es "A Munkáspárt nem jól dolgozik" hirdetéséhez hasonlóan Brandt sikere is bizonyítja, hogy a plakátok milyen gyorsan tudnak tömör, erőteljes üzeneteket közvetíteni. Ennek ellenére egy 2001-es egyesült királyságbeli felmérés szerint a poszterek csak tízből egy szavazóra hatottak érdemben.

Egy hasonló japán tanulmány arra az eredményre jutott, hogy lakosság 9 százaléka hallgat a plakátokra, másik 9 százalék meg inkább a napilapok hirdetéseire. Még az Egyesült Államokban is, ahol a közösségi média és az okostelefonok mindent átszőnek, a kutatások szerint a háztartások 55 százalékában olvassák el a DM-eket, ráadásul a technofil Y-generáció 90 százaléka meg is bízik azok tartalmában.

 

Egy politikai kampány ideje alatt a szavazókat rengeteg információval bombázzák minden csatornán, így nehezebben is figyelnek fel egy bizonyos üzenetre. A print minden formájában képes keresztülvágni a képzajon. Ráadásul sokkal kevésbé pazarló, mint a közösségi médiában és az interneten elhelyezett hirdetések, mert sokkal valószínűbb, hogy az üzenet a voltaképpeni szavazókhoz jut el.